Fehérjeszegény diéta

A fehérjeszegény diéta egy olyan speciális étrend, amely a napi fehérjebevitel csökkentésére irányul. A fehérjeszegény étrend nem a fogyókúrás divatdiéták közé tartozik, hanem elsősorban orvosi indokkal javasolt, bizonyos betegségek esetén. Leggyakrabban vesebetegségben szenvedők, illetve egyes májbetegségekben vagy anyagcserezavarokban (felinilketonúria PKU) alkalmazzák.

Kinek javasolt a fehérjeszegény diéta?

Fehérjeszegény étrendet orvos ír elő az alábbi esetekben:

Krónikus vesebetegség (főként dialízis előtt)
Fehérjeanyagcsere-zavarok esetén (pl. fenilketonuria – PKU)
Húgysavszint emelkedés, köszvény
Májkárosodás (pl. cirrózis)
Uremia (vér karbamid- és kreatininszintjének emelkedése)

A fehérjeszegény diéta alapelvei

A fehérjeszegény diéta során a napi fehérjebevitel mennyisége szigorúan korlátozott. A pontos mennyiség mindig egyéni, de általában 0,3–0,6 g fehérje/testtömeg-kilogramm/nap közé esik – ez jóval alacsonyabb, mint az egészséges ajánlott mennyiség (0,8–1 g/ttkg/nap).

Fontos szempontok:

Korlátozott állati eredetű fehérje (pl. hús, tejtermék, tojás)
Fehérjeszegény kenyérfélék, tészták használata
Fehérjedús zöldségek (pl. hüvelyesek) kerülése
Energiapótlás szénhidráttal és zsiradékkal (pl. olaj, rizs, burgonya)
Vitamin- és ásványianyag-pótlás szükség szerint
Megfelelő folyadékbevitel (ha az orvos engedi)

Mit lehet enni fehérjeszegény diétában?

Fogyasztható élelmiszerek:

Zöldségek (kivéve fehérjedúsak, pl. lencse, bab)
Gyümölcsök
Fehérjeszegény kenyér, pékáru
Fehérjeszegény tészták (pl. speciális diétás tészta)
Rizs, burgonya, kukorica
Növényi olajok, vaj (kis mennyiségben)
Cukor, méz, lekvár

Kerülendő élelmiszerek:

Húsok, húskészítmények
Tojás
Tej, tejtermékek (joghurt, sajt, túró)
Diófélék, magvak
Száraz hüvelyesek (bab, borsó, lencse, csicseriborsó)
Fehérjében gazdag gabonák (pl. zab, hajdina, köles)
Csokoládé, kakaópor, marcipán
Olajos magvak

Fehérjeszegény termékek

Fehérjeszegény étrend jelentősége vesebetegségben

A vesék létfontosságú szerepet töltenek be az emberi szervezet működésében: eltávolítják a felesleges salakanyagokat és folyadékokat a vérből, szabályozzák a vérnyomást, a só- és vízháztartást, valamint elősegítik a vörösvérsejtek képződését. A vesebetegség (nefropátia) különféle okokból alakulhat ki, és kezeletlenül súlyos következményekkel járhat – akár a vese teljes működésének elvesztéséhez is vezethet.

A vesebetegség fő típusai

Akut vesekárosodás

Az akut vesekárosodás hirtelen következik be, gyakran valamilyen fertőzés, gyógyszerreakció, kiszáradás vagy műtéti komplikáció következtében. Általában átmeneti, és megfelelő kezeléssel visszafordítható.

Krónikus vesebetegség

Ez a betegség fokozatosan alakul ki, hónapokon vagy éveken át, és tartósan károsítja a veseműködést. A leggyakoribb okai a kezeletlen magas vérnyomás és a diabétesz. A krónikus vesebetegség több stádiumra osztható, amelyek súlyosság szerint haladnak az enyhétől a veseelégtelenségig (végstádiumú vesebetegség – ESRD).

Veseelégtelenség

Ez a vesebetegség legsúlyosabb formája, amikor a vese már nem képes a szervezet számára szükséges funkciókat ellátni. Ebben az állapotban dialízisre vagy veseátültetésre van szükség a túlélés érdekében.

Kockázati tényezők

A következő állapotok és életmódbeli tényezők növelik a vesebetegség kialakulásának esélyét:

Cukorbetegség
Magas vérnyomás
Szív- és érrendszeri betegségek
Családi halmozódás (genetikai hajlam)
Dohányzás
Elhízás
Időskor (65 év felett)
Nem megfelelő folyadékfogyasztás
Bizonyos gyógyszerek hosszú távú szedése (pl. NSAID-ok)

A vesebetegség kezelése

A kezelés célja a betegség előrehaladásának lassítása, a szövődmények megelőzése, valamint a tünetek enyhítése. A kezelési lehetőségek közé tartoznak:

Diéta és életmódváltás (pl. fehérjeszegény étrend, sóbevitel csökkentése)
Gyógyszeres terápia (vérnyomáscsökkentők, vércukorszint szabályozók, vízhajtók)
Dialízis – Amikor a vese már nem képes önállóan működni.
Veseátültetés – Végstádium esetén, megfelelő donor esetén.